Ha önmagam fényezéséről van szó, nem vagyok a szavak embere.  

Az, hogy ki hány éve foglalkozik fotózással, hogy milyen gépekkel dolgozik, szerintem nem mérvadó. Hiszem azt, hogy nem  a legdrágább gépek, hanem a tehetség az, ami kiemel egy fotóst. Azzal, amit másként, nem megszokott módon lát és láttat, nem úgy, ahogyan a „hétköznapi” emberek, akikkel és akikért a legtöbbet alkot. Adottságával, szíve minden rezdülését beleadva hoz létre képi világban a hétköznapiból kivételeset, valami ünnepit. A fotóalanyok hosszú évek múltán is örömmel nézik vissza a fotókat és érzik, hogy különlegesek. Az pedig, hogy kiben lakozik tehetség ahhoz, hogy mindezt képekben meg tudja valósítani, Önöknek kell eldönteniük. Régi mottóm örökérvényű: „egy jó képhez nem kell magyarázat”. 

Kérem, tekintsék meg a galériáimat és keressenek bátran, ha úgy érzik, hogy megtisztelnek a bizalmukkal.

Tisztelettel:
Fülöp László